A mai modern világunk kialakulása során -eddig- 3 olyan nagy ipari forradalmon ment át, melyek teljesen megreformálták, megváltoztatták az ipari termelést és a mindennapjainkat. Az elsőt és a másodikat megtanultuk a történelem órán (az első ipari forradalom 1769 és 1850 között zajlott, legnagyobb hozadéka pedig a gőzgépek voltak; a második ipari forradalom pedig 1871 és 1914 között a tömegtermelés fejlődésével alakult ki), viszont a harmadik korszak a mi történelem könyveinkből még kimaradt, ezt hívják digitális forradalomnak, melynek során az 1950-es évektől egyre inkább elkezdték használni a számítógépeket és a digitális technológiát az ipari termelés során, valamint egyre több otthonban megjelentek a számítógépek, sőt a 90-es évektől ezek a számítógépek (vagy inkább a felhasználók) az Interneten keresztül össze is kapcsolódtak egymással.
Viszont úgy tűnik, hogy megint átalakulóban van a világ és közeledik, vagy már benne is vagyunk a negyedik ipari forradalomban. A negyedik ipari forradalom kifejezést először a német kormány használta 2011-ben és általánosságban a robotika fejlődését, az IoT-t (Internet of Things, magyarul a Dolgok Internete) és a felhő technológiák terjedését értjük alatta. De ez vajon tényleg egy olyan igazi forradalom, amikor minden megváltozik? Nos, erre nem merek határozott igennel válaszolni… Valószínűleg a németek is elbizonytalanodtak egy kicsit, mert 2012-ben már ők is csak „Industrie 4.0”-ként emlegették az új korszak kezdetét.
IOT, a dolgok internete
IoT… az utóbbi időben a csapból is ez folyik, de mit is takar pontosan ez a kifejezés? A fogalmat először Kevin Ashton használta 1999-ben az MIT-n, és egy olyan rendszert értett alatta, ahol az Internetet kiterjesztjük az érzékelők, szenzorok és a gépek számára is. A Gartner szerint: „Az IoT fizikai eszközök hálózata, melyben az egyes elemek olyan technológiát tartalmaznak, melynek segítségével azok képesek egymással kommunikálni, valamint az érzékelőik segítségével saját, vagy külső környezetük változásra önmaguktól reagálnak.”
Tehát amíg hagyományos Interneten az emberek kommunikálnak egymással, addig a Dolgok Internetén intelligens eszközök beszélgetnek arról, hogy mit érzékelnek a szenzoraikkal és számukra mi lenne az ideális, hogy végső soron nekünk, embereknek jobbá, kényelmesebbé tegyék az életünket. Az Internet e két esetben nem két különálló hálózatot jelent, hanem egyazon nagy, az egész világot átfogó fizikai hálózatot, ahol 2009-ben még 2,5 milliárd eszköz volt összekapcsolva, viszont 2020-ban várhatóan már 30 milliárd különálló eszköz lesz elérhető, köszönhetően az IoT fokozatos térnyerésének.
A bennem élő, korai befogadó, új technológiás kütyüket kedvelő geek már régóta szeretne kis otthonában minél több IoT eszközt működtetni, de sajnos a kínálat annyira mégsem bőséges. Vagyis kész termékekből nem bőséges a kínálat, de például ott van a Raspberry Pi nevű bankkártya méretű számítógép, amivel sokféle otthoni projektet kitalálhatunk, mert érzékelőket és mérőműszereket lehet rácsatlakoztatni és képes az Internetre is felkapcsolódni. Ez a nagy szabadság kicsit elriasztott és nincs is igazán se ötletem se kedvem napokig programozgatni valamit, hogy aztán féllábasan működgessen. Nekem valamilyen késztermék kell!
A tech portálok szerint az egyik legjobb -már kész terméknek számító- vétel otthoni IoT témában az Amazon Echo, ami egy hangszóróba szerelt virtuális asszisztens 180 dollárért. Beszéddel kell irányítani és képes kontrollálni a többi okos eszközt, kérésre zenét játszik, kérdéseket válaszol meg, vicceket mond, mindezt az Internetről veszi, viszont csak angolul tud. Számomra ez az eszköz kevésbé imponáló, nélkülözhetetlennek és kifejezetten hasznosnak se találom, ha nagyon beszélgetni akarnék egy eszközzel arra ott a Siri.
A Google találatok alapján a másik nagy termékcsoport a hűtés-fűtés szabályozók. Itt van például a Tado okos klímaszabályzója. Ez egy kisdoboz amit a klíma fejegysége alá, a falra kell szerelni, a távszabályzóval szinkronizálni és az otthoni WiFi-re kötni. Ezután már a telefonról lehet hazafelé a légkondit bekapcsolni, hogy mégse egész nap menjen már feleslegesen!
Itt vannak továbbá a Belkin Wemo okos villanykapcsolói és fali aljzatai, amiket szintén az Interneten keresztül bármikor ki-be kapcsolhatunk, sőt még a rákötött eszköz áramfogyasztását is méri. Bár a Tado-nak és a Belkin Wemo-nak sokkal nagyobb értelmét látom, sőt szívesen látnám őket akár otthonomban is, sajnos az Amazon Echo-hoz hasonlóan ezek sem kaphatóak hivatalos forrásból Magyarországon.
Na de akkor most hányadán is állunk ezzel az új ipari forradalommal? Véleményem szerint, kicsit korai farkast kiáltani, hiszen ezek az eszközök még nem képezik szerves részét az életünknek. Továbbá felmerül a kérdés, hogy a fentebb említett példák, ténylegesen IoT eszközöknek nevezhetőek-e, hiszen ugyan szenzorokból állnak, és Interneten keresztül elérhetőek, de csak az emberi parancsoknak megfelelően működnek, nem egymás adataiból alakítanak ki saját döntéseket, számomra ez pedig nem jelent többet mint a hagyományos távirányító lecserélése egy telefonos applikációra. Összességében tehát, ugyan az IoT forradalom szelét már érzem és olvasok is róla sokat, de kézzel még biztosan nem fogható sem nekem, sem az otthoni felhasználók számára.